Egy csekken elbukik az ország harmada

Az iskolából kikerültek egyharmadánál okoz gondot az írás-olvasás. A funkcionális analfabéta egy csekk kitöltésének is háromszor fut neki.

Sok fiatal segítséget kér egy önéletrajz megírásához, hogy meg tudjon pályázni egy állást, pedig legalább tizenhat éves koráig az iskolapadban ült. Ennek ellenére nem tud értelmezni egy adatlapot, nem tud megfogalmazni néhány épkézláb mondatot. Akit megtanítottak írni-olvasni, ennek ellenére gondot okoz neki egy csekk kitöltése, egy életrajz megírása, egy felmondás megfogalmazása, egy reklamációs levél tartalmilag és nyelvileg helyes formába öntése, az funkcionális analfabéta. Hiába ismeri a betűket, hiába tud rövid, néhány szóból álló mondatot elolvasni vagy leírni, hosszabb gondolatok írásbeli kifejezésére, bonyolultabb szöveg elolvasására, értelmezésére képtelen. A munkahelyen ő az, aki hiába veszi kezébe a műszaki leírásokat, szabályzatokat, aki kerüli az írásbeliség vagy a szövegértelmezés minden formáját. Jó esetben többször visszakérdez arra, amit már elolvasott.

A pedagógusok jól ismerik a problémát. Az első, esetleg a második osztály végére a tanulók nagy része elsajátítja az olvasás-írás képességét, de azoknál, akiknél ez nem válik készséggé, évről évre romlik a teljesítmény. Gyakorlatilag 14 éves korra az iskolások harmada "elfelejt" olvasni. Ez nem pusztán az olvasás technikájára vonatkozik, sokkal inkább arra, hogy e tanulóknak gyakorlatilag fogalmuk sincs róla, mit olvasnak. A tanulmányok végeztével, elhelyezkedés után tovább romlik a helyzet, ha a munkakörhöz nem tartozik szorosan a mindennapi szövegértés és az írásbeli kommunikáció. Éppen ezért fordulhat elő, hogy valaki olyan munkaszerződést, hitelszerződést ír alá, amely rá nézve nem méltányos, hiszen hiába olvassa el újra és újra a szöveget, a jogi nyelvezetet végképp képtelen értelmezni.

A funkcionális analfabéta számára hiányossága később sem neki, sem a környezetének nem tűnik fel, sőt, ha ki is derül, a környezet jól tolerálja. Napjainkban nem az olvasás az információszerzés egyetlen lehetősége és formája. Korábban a napilapok olvasása is hozzátartozott a mindennapokhoz, sőt, a munkahelyeken is hozzájuthattak a munkavállalók a nyomtatott sajtóhoz. Ma a televíziós műsorok is elegendők ahhoz, hogy valaki nagyjából tájékozott legyen, de a nagyvárosi életvitellel is rengeteg információhoz lehet jutni.

A funkcionális analfabéta sok esetben maga sincs tisztában azzal, hogy mennyire hiányosak a képességei, naiv, sokszor túlzott magabiztossággal tájékozódik a világban az írás-olvasás igazi használatának hiányával. Ő csak "nem szeret olvasni", de szeret moziba járni, otthon filmeket nézni. Persze csak szinkronizáltat. A nem szinkronizált, feliratos filmek forgalmazása is sokat fejlesztene azoknak a fiataloknak a képességein, akik újabb és újabb tömegekben kerülnek ki az iskolából úgy, hogy megtanultak ugyan írni, olvasni, számolni, de nem tudják alkalmazni a tanultakat.

Valamilyen szinten elboldogulnak anélkül is. A mindennapi életben sokszor a piktogramok segítik őket, nem beszélve a számítógép programjaiban alkalmazott kis ikonokról, amelyek olvasás nélkül is útbaigazítják a felhasználót. A számítógép, az internet lehetőséget ad arra, hogy elvileg bármilyen hosszú ideig értelmezzen valaki egy információt, és bármikor, bármennyit javítani tudja írásbeli munkáját.

Igazi problémát a munkaerő piacon való elhelyezkedés okoz ez a hiányosság. Kezdődik ez a folyamat az önéletrajz megírásával, folytatódik a munkaköri leírás hibás értelmezésével, és esetleg a munkahely elvesztésével zárul. De ha meg is marad a munkahely, nehéz pillanatokat élhet át egy funkcionális analfabéta. Esetleg egy számla kiállításakor csak harmadik nekifutásra sikerül beírnia a nevet és a címet. A funkcionális analfabétizmus szerény számítás szerint is az iskolából kikerültek egyharmadánál okoz gondot.

Magyarországon az 1990-es években kezdődött a probléma. A gyors gazdasági, politikai, kulturális változás olyan mennyiségű ismeretanyagot zúdított a gyengén írók-olvasók nyakába, hogy a megfelelő alapképességek hiánya, illetve nem megfelelő színvonala miatt nem tudtak alkalmazkodni az új helyzethez.

Felgyorsult életünk újabb és újabb tudás megszerzésre, az újabb és újabb feladat ellátására kényszerít minket nemcsak a munkában, hanem az élet minden területén. A funkcionális analfabéták nem rendelkeznek megfelelő kommunikációs képességgel. Nem képesek sem felmérni a feladatokat, sem megoldani megfelelő minőségben. Adottságaikat nem tudják fejleszteni. A magánéletben hiányosságukat még ideig-óráig pótolni tudják, de munkahelyükön nem tudnak helyt állni. Előbb utóbb lemaradnak, a társadalom perifériájára szorulnak. Marad a munkanélküli járadék, szociális segély, a feketemunka.

Az értő olvasásra már a munkába állás napján szükség van. Nem mindegy, mi áll a munkaszerződésben, mit írunk alá. A munkaköri leírással is tisztában kell lenni, később nézeteltérés támadhat belőle, ha nem értelmeztük jól. A berendezések használati útmutatóinak ismerete a balesetmentes munkát és a könnyű karbantartást segítik. A továbbképzéseken való részvétel, nyelvtanulás, akár egy külföldi munka is múlhat ezen. Egyik sem képzelhető el értő olvasás nélkül.

Az olvasás - írás képessége fejleszthető. Leegyszerűsítve: az iskolában szövegértési feladatokkal, az iskolán túl pedig a könyvek szeretetével. Addig is, amíg az oktatásban dolgozók nem találnak megoldást a problémára, a társadalomnak segítenie kell az olvasási nehézséggel küzdőket. Az információs táblák, piktogramok használata ugyan csak tűzoltás, ám az esélyegyenlőség megteremtése miatt átmenetileg jó megoldásnak tűnik.

 "Egyes vélemények szerint a XXI. században funkcionális analfabéta mindenki, aki nem tud gépkocsit vezetni, internetezni vagy nem beszél három világnyelven." - mutat rá Csoma Gyula a funkcionális analfabétizmusról szóló tanulmányában.

Sz. Banadics Éva